Oh Japán, milyen rajongókat szabadítottál ránk?!



ZH-ra készülve, két feladat megoldás között 2 nap alatt már harmadszor találkozom - egy remek blogger - Raven cikkével animés és japán csoportokban, Facebook-on. Mindig ugyanaz a cikk, amit tavaly írt és őszintén megvallva én is írtam már hasonló témát feldolgozó cikket, nem is egyet. (Nekem még nem kaparták ki érte a szememet és nem küldtek miatta máglyára sem... eddig.)
Most őt vették elő és szívemből nem kívánom egyik blogger társamnak sem azt, hogy valakik ennyire rászállnak.

Mind tudjuk, hogy az internet a szabad véleménynyilvánítás temploma, ahol nemcsak a cikkíró, ugyanúgy a tisztelt kommentelő is lehet segg azzal, hogy nyersen fejti ki a véleményét.

Ami a legtöbb probléma forrása és eszméletlenül romboló hatású, mikor valaki elkezdi félreértelmezni a dolgokat, a többiek pedig már csak az ő kommentjére bólogatnak és magasról tesznek rá mi van a cikkben leírva. 
Ez kedves hölgyeim és uraim a legtiszteletlenebb és a legmocskosabb képmutatás a világon (a blogszférában). 

Mindezeket megelőzendő a legnagyobb taktikám, amit fel tudtam eddig mutatni, hogy kiírom többször is a cikk során és a cikk végén is feltüntetem, hogy senki se vegye készpénznek, amit olvas és nem általánosításról beszélek, de igen, ilyen VAN.
NYILVÁNVALÓAN nem a hasamra ütök én sem, mikor ilyen témákkal (szexualitás, pornográfia, társadalom) dolgozom egy-egy cikk során. Felvilágosítanám a legtöbb komolytalan komolykodó rajongót, hogy egy színvonalas blogger nem egy-két cikk és nem egy-két órás fordítás és utánajárás következtében ír ilyen témában cikkeket - még ha a fentiektől sokkal kisebb visszhangú témáról is van szó. 
Nekem személy szerint egy komolyabb cikk megírása minimum napokat, de van hogy heteket ...és hát hűséges olvasók akár több hónapos munkát is tapasztalhattak... habár az már tényleg nagy kihagyások következtében lehetséges.

Mikor már úgy kezdi valaki a nyálverős kommentjét, hogy "nem olvastam végig a cikket..." akkor már foglalkozni sem érdemes vele.
Amikor megjelennek a színen a nagy rajongók és megmondóemberek, akkor születnek a legjobb ellenérvek is, a "dehátok" és a "én úgy tudomok" meg a kedvenceim, az "én már jártam Japánbanok". 

A legjobb az egészben mégis az, mikor elkezdenek hasonlítgatni... Hogy itthon és más nyugatibb országban is így meg úgy vannak a dolgok. Igen, akkor megkérném, az ilyen és ehhez hasonló főszónokokat scrollozzanak az oldal tetejére és olvassák már el miről szól az egész rohadt blog?! 
Nem Amerika Gyöngyszemei, nem Oroszország Gyémántjai és nem is Franciaország Reflektorai a blog címe. Az én blogom is csak Japánról szól. Az, hogy valaki nem akar azzal is külön bíbelődni, hogy felkutassa más országokban miként és hogyan alakulnak a dolgok Japánhoz képest, az ő saját döntése. Van aki megteszi, ezzel értékesebbé teszi a cikket és talán kevésbé kikezdhetővé is, de csak ezt felhánytorgatni valakinek, eléggé gyenge dolog.

Másik kedvencem, "dehát nekem van japán ismerősöm", "én jártam Japánban", "én Japánban élek". Na igen... és?! Akkor már más nem is nyilváníthatja ki a véleményét egy adott témában, ha nem ment hozzá egy japánhoz vagy nem élt kint minimum 3 évig?!
Legtöbben közületek és én sem állítom magamról, hogy sokat tudnék a Japán hétköznapi hírekről, politikáról, gazdaságról... Mindezeket az információkat idővel, egy-egy cikk researching-jével tudom meg és alaposan utána járok a dolgoknak, mint a legtöbb japán blogger. Az pedig, hogy valaki elkezd ilyenekkel dobálózni, és ilyen dolgok miatt kikezdeni valakinek a munkáját, az már igencsak erős.

Nem is olyan rég kezdett terjedni egy bekezdés az egész animés és japán csoportokban a Facebook-on - természetesen. Abban egy képet osztottak meg, amire az volt írva, hogy akik animéket néznek nagyobb az IQ-juk. Na, most hadd ne kezdjem el mondani a véleményem csak erről az egy dologról, aki érti az érti, aki nem az nem nézett elég animét.
Másik, hogy az animések mennyire összetartóak és toleránsak... Igen... nyilvánvalóan azok, akkor is mikor helyeselgetnek a másiknak és tolják a pofádba a hazugságokat és a bullshit-et, főleg a fent leírtak tükrében...

Ezek után bátor döntés mindenkinek, aki éles témákkal akar foglalkozni, hogy egyáltalán nekilásson, és ha nekilát csakis úgy tegye, hogy az minden kis rajongó lelkének jólessen. 

Még néhány dolog, azoknak akik bírják:

Japánban igenis kihat a társadalomra és a kapcsolatokra az anime, a manga. Hiszen, emberek. egy olyan országról beszélünk, ahol Matsumoto bácsinak, a sarki fűszeresnek is van saját bolti kabalája. Olyan szinten erős kint az antropomorfizmus, hogy azt csak a vak nem látja. Ami nyugaton - többnyire - az online játékok és sorozatfüggőség okozta sokkba viszi az embereket, az kint a cuki animékkel, a randiszimulátorokkal és társaikkal érkezik és végződik az elképesztő reklámokban és érthetetlen kabalákban. Ami ott fekete az itthon fehér, de mindkettő szín. 

Japánban az emberek nem heti 40, sokszor 100 órákat dolgoznak. Hetente! Tény, de nem azért írom, hogy most megsajnáljátok a japánokat. Ott ez a mentalistás, és ez nem jó, ez borzasztó és nem természetes. Ezt próbálja kiirtani a kormány is, de semmilyen értékelhető siker nincs benne ezidáig.

És bár az is sok embernek fáj, hogy Japánban a pedofília igen erős. Ez nemcsak az animék jellegében, témájában látszik meg, de abban is hogy tavaly nyáron már konkrét intézkedést kellett tenniük a japánoknak az ügy érdekében, mert a nyugat szemét már évtizedek óta csípi a dolog, ami érthető és megint csak nem a japánokat kell emiatt sajnálni meg védeni. (Igen, tudom máshol is így meg úgy vannak a dolgok... ez a rohadt blog Japánról szól, na! Nem pedig a Fülöp szigetekről vagy Tájföldről. Lehetne mesélni azokról is, komolyabb témákat, tudom... )

Szóval gyerekek, aki fikázódni akar, az kérem, először olvassa már végig az ember cikkét, ha már beleölünk napokat a dologba... egy kis tisztelet. 

És utólagos elnézést a kiborulásomért, de már tényleg kezdte csípni az én szememet is az, hogy egyesek mennyire bunkó módon nyilvánítják ki a véleményüket. 

Tudjátok, akinek nem inge...

Love & Peace.

Megjegyzések

  1. Szerencséd, hogy nem találták meg a JSO írásaidat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ...még. :D
      Nem kevés munkát és időt öltem minden cikkembe... kivéve ebbe. xD Mindennek utána néztem és még így is kapom a visszajelzéseket, azoktól az ismerőseimtől, akik jártak kint, hogy nem teljesen így meg úgy vannak a dolgok.
      Valószínűleg nekem vagy neked is tudnának olyat mondani Magyarországról itthoniak vagy akár külföldiek, hogy csak pislognánk. :D Lényeg, hogy semmi sem csak fekete vagy fehér. Attól még, hogy valaki kint él, vagy akár kint született sem tudhat mindent, pedig ezt mindenki készpénznek veszi.

      Törlés
    2. Az látszik is, hogy sok munkát fektetsz a cikkeidbe. Valóban, kinek milyen tapasztalatai vannak egy országról az is befolyásolja, hogy egyáltalán melyik városban járt.

      Törlés
    3. Köszönöm. :) Ha van kedved a facebook oldalon is követhetsz, ott sokkal aktívabb vagyok... mert a blog meg egy káosz most... xD :D

      Törlés
    4. Nem használok facebook-ot, de a blogra már feliratkoztam.

      Törlés
    5. rendben. Köszönöm a bizalmat. :)

      Törlés
  2. Szia Veske.
    Ez milyen cikkről szólt? :) Esetleg valaki azt merte állítani, hogy Japánban sem tejfel az élet? :D
    Érdekes, amit írtál és szerintem magasról tegyetek az ilyen véleményekre. Én is animevel kezdtem Japánt, aztán ez mára áttevődött - számomra - sokkal érdekesebb témákra. Mindenesetre fórumoztam régen, tudom, hogy van pár elvakult egyed, mint minden témában/országban stb., de ők megmaradnak a saját köreikben úgyis.
    Ha esetleg Japánnal nemcsak hobbi szinten akar majd valaki foglalkozni, akkor ritkán lesz az a döntő, hogy mennyi DBall részt láttál (sajnos, mert elég jó lennék benne :D) vagy hogy hány mangát olvastál (a fene, mert ebben is :D). Van persze kivétel, pl. egy volt csoporttársam épp most jutott ki manga-kutatásra 2 éves ösztöndíjjal Kyotoba (igazán sokat ment is utána) és ez a vonal a ritkább.
    Mindent összevetve, csak azt szerettem volna kifejezni, hogy ezeket a dolgokat (fórumháború stb.) hagyjátok elsiklani és koncentráljatok arra a részre, ami nektek bejön és esetleg a jövőben lehet vele kezdeni valamit. (Ámen.) :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan menekülj ki Japánba?

Japán szépségtitkok