Japán, a toleráns és vad szerető I. – Prostitúció Japánban


18+
Figyelem! A cikkben szexuális jellegű információk és képek láthatóak, mindenki ennek tekintetében olvassa! Kiskorúaknak nem ajánlott tartalom!

Hosszú idő kellett hozzá, hogy rájöjjek miért is szeretem annyira Japánt… nemcsak a kultúráját, a vallását, a hiedelemrendszerét vagy a japán embereket, legalább ugyanennyire a gondolkodásmódjukat is.
Azt a merőben éles kettősséget, mely áthatja az egész országot, a japánok szellemét és mindennapjait. A kultúra és a technológia megnyilvánulásának kettősségét, a merev és egyben szabad gondolkodásmód kifejeződését az egyénekben. Azt, ahogyan a nép és az ország egyre-másra megújul.

Habár Japán szeszélyes nevéhez rengeteg sötét és kísérteties esemény csapódott az évek alatt, még ezen események is gazdagabbá és valamilyen perverz oknál fogva kifejezetten vonzóbbá tették – számomra – a kelet eme gyöngyöző hölgyének nevét.



Ahogy Japán lassan elvált Kína árnyékából kialakult a saját vallása, hierarchiája és személyiséget teremtett magának, ebben a rejtett, egzotikus személyiségben ezernyi új lehetőség rejlett. Ezernyi gondolat, ezernyi változás, melyeket a szigetország maga, a saját útján kívánt érvényre juttatni. Így szabadult meg Japán a Kínában – és más ázsiai országban – oly’ elterjedt társadalmi, etikai és – bizonyos szempontból – vallási rendszertől, a Konfucianizmustól*.

*"A konfucianizmus a Nyugati Zhou-kor végén létrejött filozófiai iskola, illetve átfogó eszmerendszer. Megalapítójának Konfuciuszt tartják, innen nyerte el nyugati nevét. A kínai elnevezés (rujia, rujiao, ruxue) jelentése: az írástudók tanítása, iskolája. Tágabb értelemben konfucianizmusnak nevezik azokat a Zhou-korban kialakult vallási-etikai, valamint társadalmi-politikai eszméket és intézményeket, amelyek évezredeken át meghatározták a kínai társadalom jellegét, az államrendszert, s az egész kínai életformát. Szűkebb értelemben a konfucianizmus Konfuciusznak és követőinek etikai-filozófiai-államelméleti tanait jelenti. A kutatók véleménye megoszlik abban a kérdésben, hogy vallás-e a konfucianizmus. Egyesek vallásnak tekintik, mivel az ősöknek bemutatott áldozatok, a rítusok, a szertartások rendkívül fontos szerepet kapnak benne. Mások viszont kétségbe vonják ezt azon az alapon, hogy a konfucianizmus alapvetően az emberek közti viszonyt tárgyalja, nem pedig az ember és valamilyen transzcendens hatalom kapcsolatát. A konfucianizmus első jelentősebb képviselője Konfuciusz – akiről az iskola a nevét kapta – a Kr. e. 6–5. században élt, a Zhou-dinasztia válságának idején." – Forrás 

A monogámia, bizonyos értelemben nem volt túl népszerű Japánban, a házas férfiak gyakran kerestek örömöt kurtizánjaik keblei között. 

A prostitúció megléte Japánban nagyon régre nyúlik vissza. Különösen népszerűvé a „Gazdasági csoda”* idején lett. Ekkoriban a prostitúció költsége leírható volt az adóból. A homoszexualitást és a biszexualitást sem kezelték olyan idegen módon, mint más országokban. Arról meg mit sem kell mondanom, hogy a japán pornográfia mennyire népszerű a világon: fordítják, terjesztik, exportálják. Habár a japán pornó fantáziájának csak az emberi elme hülyesége szabhat gátat a XXI. Századra Japán népessége egyre fogyatkozik – ahogy a legújabb születési és halálozási rátákból kiderült.

*Gazdasági csoda: 
"A híressé vált japán gazdasági csoda igen lassan induló folyamat volt. 1950-ben az egy főre jutó nemzeti jövedelem csak 132 dollárt tett ki, ami rendkívül alacsonynak számított az ipari államok között. 1955-től azonban látványos növekedés volt megfigyelhető (évi 8%). 1960-ban azt a célt tűzték ki, hogy 10 év alatt megduplázzák Japán GNP-jét. A terv 7 év alatt teljesült. Ezzel a második helyet foglalták el a világon a GNP tekintetében. A nagy iparfejlődés átalakította a gazdaságot és a társadalom szerkezetét is. A farmergazdaságokban foglalkoztatottak száma erősen lecsökkent, de a gépesítés és a modern technikák bevezetése a termelékenységet mégis jelentősen megnövelte. Sikereinek eredményeként 1964-től OECD (a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete) taggá váltak." - Forrás

A cikksorozatom célja az lenne, hogy a valamiféle információt adjak nektek arról, milyen és miért olyan, amilyen a japán szexualitás, pornográfia. Mind társadalmi, mind pszichológiai értelemben keresem a kérdéseimre a választ. Ám mindenekelőtt ismét egy kis történelemóra.



Japánban 1956-ban meghozott prostitúció ellenes törvény kimondja, hogy egy személy sem lehet tárgya, kereskedője vagy fogyasztója prostitúciónak, a kegyetlen valóság mégis mindig a felszínre törve találja meg a kiskapukat. Így, a törvényt laza értelemben véve és a végrehajtást hanyagolva kapjuk meg az évi 2,3 milliárd jen bevételt hozó japán szexipart.

Japánban azonban nem ilyen egyszerű a helyzet, míg itthon a szexipar része maga a szex is, addig a szigetországban a szexipar mindent magában foglal kivéve a szexet – mely a prostitúció. Ahogy Joan Sinclair mondja a Pink Box c. könyv fotóriportere, szerzője: „mindent kínálnak, amit csak el tudsz képzelni, kivéve a szexet.”



A japán pornóipar már a XV. Században is erős hírnévre tett szert az ázsiai országok között. Azonban, ahogy a nyugat egyre inkább benyomult a japánok életébe, úgy élvezte egyre inkább annak piroslámpás oldalát is.
A sok jó hajós nemcsak Japánban szeretett szórakozni. A portugál, dél-ázsiai és afrikai személyzet igyekezett szert tenni egy saját szex rabszolgára, a hosszú és unalmasan tesztoszteron szagú útra. Persze nemcsak az úton volt hasznukra a szépséges és egzotikus japán nők, lányok legtöbbje, hanem akkor is, mikor nyugaton el tudták adni őket jó pénzért, Portugál gyarmatok egyikén, Délkelet-Ázsiában, Amerikában és Indiában*.

*Karayuki-san (唐行きさん), avagy Külföldre ment Kisasszony, Kínába költözött Kisasszony. Azokat a nőket hívták így, akiket - általában – a szegény családok, halászcsaládok, földművesek adtak el külföldi kereskedőknek, közvetítőknek. A lányok aztán az új „otthonukban”, jobb esetben geisha-ként dolgoztak, rosszabb esetben egzotikus prostituált, kurtizán lett belőlük nyugati bordélyházakban.
A Karayuki-san mizéria aranykorát a Meiji-időszakban élte, mikorra egy külön kifejezés, a joshigun (女子軍), azaz női hadsereg név született belőle. A legtöbb szomorú és keserves kurtizán sorsra jutott lány még a korai éveiben elhunyt valamilyen nemi betegségben. 
Az évek múlásával azonban a hangulat csillapodott és Karayuki-sannak lenni egyre szégyenletesebbé vált. Az 1910-es, ’20-as években a tengerentúlon dolgozó japán hivatalnokok keményfába vágták a fejszéjüket, mikor igyekeztek minden japán bordélyházat bezáratni és fenntartani Japán jó presztízsét. Ekkortájt sok japán nő tért vissza hazájába, de sokan így is maradtak inkább nyugaton. 
Vice-versa: Nemcsak a japán lányok kerültek el otthonról. Sok nyugati, vagy ázsiai nő is munkát talált Japánban. Hostessként, énekesként, táncosokként. Őket Japayuki-sannak neveztek (ジャパ行きさん, Japánba ment Kisasszony).
A fent említett mindkét kifejezés, megnevezés mára degradáló értelmet nyert.


Ahogy teltek az évszézadok egyre több európai – holland, brit - hajós is hasonlóan szép ékkőnek találta Japánt, mint a szexuális vágyak kielégítőjét.

Az Edo-korban aztán a Tokugawa sógunátus – 1617-ben - úgy határozott, hogy az örömnegyedeket egy helyre terelik a városok egy bizonyos kerületébe (ezek összefoglaló neve: yuukaku (遊廓) volt.) A leghíresebb piros lámpás negyedek: Yoshiwara (ma Tokyo), Shinmachi, Osaka és a Kyotot-i Shimabara voltak.

A kurtizánokat a yuujo (遊女) – örömhölgyek, örömlányok – szóval illették, és ahogy oly sok mindennek Japánban, a prostitúciónak is megvolt a maga hierarchikus rendszere. A hierarchia legfőbbje maga az oiran* volt.

*Oiran: (花魁) Az oiran olyan nő, akit más néven akár, yuujo-nak is neveztek, azaz az "élvezetek asszonyának" (örömlánynak) - de magyarul, prostituáltak voltak. A yuujo-któl azonban abban a tekintetben különböztették meg őket, hogy szórakoztatták a vendégeiket.
Mint oly sok dolog Japánban az oiranok is az Edo korban (1600-1868.) jelentek meg először, jelentőség teljesen. (…) A legmagasabb rangú kurtizán a tayuu (太夫) volt, akit daimyo-nak (azaz a terület urának, ezúttal asszonyának) ítéltek. Illetve érdemes megjegyezni, hogy csak a legmagasabb rangú és leggazdagabb kurtizán hölgy reménykedhetett benne, hogy egyszer valaki a pártfogoltjává teszi és elviszi onnan. 
Az oiran hölgyek elengedhetetlen eszköze tehát a szórakoztatás volt, melyen gyakran a táncok, a zene, a kalligráfia, a műveltség, és a magas szintű beszédkészség is segített. Ezen a környéken azonban nem csak a nőkre vonatkoztak kemény szabályok, hanem az oda látogató ügyfelek sem lehettek akárkik. Sokszor hivatalos meghívóval invitálták be a gazdag kuncsaftokat, akiknél egy éjszakáról szó sem lehetett csakis visszajáró vendégeket fogadtak. 
Ezen kívül az Oiran-t díszes kíséretben, csodás jelmezekben és császárnői tisztelettel kísérték végig a negyeden, hogy mindenki megcsodálhassa őt. 
Később egyre zártabb és elérhetetlenebb lett az oiran-ok világa, így aztán a kuncsaftok száma is megcsappant. Végül a gésák megjelenésével az oiran korszakának vége lett, mivel a gésák sokkalta elérhetőbbek voltak az egyszerű nép számára is. Az utolsó rögzített oiran-t 1761-ben jegyezték. Ám néhányan még ma is gyakorolják az oiran-ok életét, bár nem testi örömök, inkább kulturális örökség fenntartása miatt.

A piroslámpás negyedeknek megvolt a maga törvényrendszere, gyakorlatilag egy különálló egység volt a városok közepén. Fallal elválasztva, személyzettel őrizve, külön adózási és vezérlési rendszerrel.

Érdekesség: Ronin-ok, azaz gazdátlan samurai-ok nem léphettek be a területre. A kurtizán pedig sohasem hagyhatta el a körzetet. Kivételes alkalom egyszer az évben, a hanami alkalmával volt, mikor engedélyt kaptak, hogy haldokló szerettüket meglátogassák.

A háborút megelőző modern korban – a Meiji időszakban – egyre több nyugati szemlélet, kultúra és gondolkodásmód áramlott be Japánba. Higuchi Ichiyou – japán író – hívta fel elsőként a figyelmet a születésekről és az alsóosztálybeli prostituáltakról a piroslámpás negyedekben. Végül egy új jogszabály lépett életbe a burakumin* (部落民) emancipációról, prostitúcióról és más rabszolgamunkáról Japánban. A prostituáltakra vonatkozó Geishougi kaihou rei (芸娼妓解放令) törvény enyhítette és korlátozta a kurtizánok munkáját (1900.).

*A burakumin (部落民) Japán legnagyobb lélekszámú, 3–4 milliós kisebbsége, amely társadalmilag az indiai érinthetetlenek kasztjához hasonlóan hátrányos megkülönböztetést szenved, noha törvényileg már 1871 óta tilos burakuminként való megnevezésük (ekkor sin heiminek, 'új közrendűek' lettek) és nyilvántartásuk. Külsődleges jegyekben semmi eltérés nincs köztük és a többi japán között, de ősi történelmi elkülönítésük gyökerei kitéphetetlennek látszanak.

(1908-ban a japán Belügyminisztérium új rendelete kimondta, hogy tilos a szabályozatlan prostitúció.)


A II. Világháború után a japán prostitúció fellendült, ahogy a Japánban „felejtett”, többnyire amerikai katonák erős érdeklődést mutattak a kalandos éjszakák iránt. 1945. augusztus 19-én a Belügyminisztérium elrendelte, hogy a megszálló erőknek külön bordélyházat üzemeltessenek a japán nép tisztaságának fenntartása érdekében: A Recreation and Amusement Association (特殊慰安施設協会 Tokushu Ian Shisetsu Kyōkai (Special Comfort Facility Association)) (vagy:RAA) a legnagyobb és a japán kormány által létrehozott egyesület volt, mely beszervezte a prostitúciót és egyéb szabadidős, élvezeti tevékenységeket a megszálló egységek katonái számára. Habár a szervezet 55000 nőt „toborzott” köreibe a kezdeményezés rövidéletű volt, 1946 januárjában megszüntették. Helyette létrejött az ún. akasen (赤線) rendszer, mely piros vonalat jelentett. Piros vonalat, mely az éjszaka leple alatt húzódik. Magyarul a kávézók, közönséges klubok éjjelente szexuális szolgáltatást nyújtó intézménnyé alakultak. A helyi szervek egyszerűen, piros vonallal húzták meg a helyét az ilyen helyeknek a térképükön. A legismertebb vörös vonalas helyek pl.: Yoshiwara és Shinjuku voltak. A kék vonallal jelölt – kevésbé szabályozott létesítmények, éttermek, bárok, amik szintén szexuális élet részei voltak éjszakánként – leghíresebbjei pl. Kabukichou.


Soapland

Ahogy a cikk elején is írtam, a prostitúció Japánban illegális. Azonban nincs olyan törvény, mely ezt helyesen szabályozná így kiskapukat hagyva a rendszer kijátszására. Ilyen kiskapu például, a Soapland (ソープランド sōpurando).
A csodálatos japanglish kifejezést, olyan bordélyházakra használják, ahol mindent lehet, kivéve szexet, hiszen tudjuk: Japánban törvényellenes pénzért szexuális szolgáltatást, konkrétan közösülést nyújtani. Ez a nagykiskapu viszont lehetővé teszi a törvény kijátszását.


Lehet petting, melynek segítségével a prostituáltak elérhetik, hogy az ügyfél átélje a fizetett örömöket. A nuru masszázs tökéletes, mert olyan mocskos-lucskos fantáziákat ébreszt a kliensekben (akik nemcsak férfiak), hogy nem kell hozzá, tényleges szexuális aktus. Hivatalosan ezek a Soapland helyek úgy adják a számláikat, mintha az ügyfél csupán fürdőzött volna, így biztosan kicselezve a törvényt.



Fashion-health

A fashion-health (ファッションヘルスfasshon herusu) egy szépen csengő név arra (az ált. masszázsra), mely egy egész sor lehetőséget nyújt a klienseknek az örömteli pillanatok beteljesítésére anélkül, hogy koitusz (tényleges nemi aktus) történne. Így ismét az arcába röhögve a rendszernek. Japánban akár egészségház néven is kereshetitek a gyanús épületek sorában, ahol kizárólag az ügyfél kedvében járva, az személyes jólétének, egészségének érdekében súlyos beavatkozásokat hajtanak végre csinos japán lányok (vagy éppen férfiak, nemcsak férfiaknak). 


Pink Salon

A pink salon (ピンクサロン pinkusaron?), vagy röviden pinsaro (ピンサロ), olyan hely mely az orális szexre specializálódott.


Enjou Kosai

Enjo Kosai (援助交际): Röviden Enko-nak (援交) nevezett jelenség „kompenzált társkeresőt” jelent. Ez az a gyakorlat, amikor általában idősebb férfiak szexuális, vagy egyszerűen csak randevú jellegű szolgáltatásokat, luxus ajándékokkal, pénzzel fizetnek meg átlagos (iskolás) lányoknak, vagy nőknek – akik akár házas asszonyok is lehetnek. Egyik tévhit, hogy az ellenszolgáltatás a lányok részéről kizárólag szexuális jellegű lehet. (…) További részletek: http://japanfenyei.blogspot.com/2014/07/gyermekpornografia-ellen-lep-fel-japan.html



Kabukicho, a szexuális gyűjtőtár

Kabukicho Tokyo-ban, 10,34 négyzetkilométeren fekszik, mintegy 3500 szalonnal, színházzal, peep show-val, Soap lands-vel, szex telefon klubbal (http://japanfenyei.blogspot.com/2014/07/gyermekpornografia-ellen-lep-fel-japan.html) és egyéb finomsággal, mit egy istentelen perverz csak el tud képzelni – KIVÉVE szex! Igazából kivéve koitusz… Persze egy aktus után ki mondja meg, hogy volt aktus, ha mind a két félnek az a célja, hogy ne derüljön ki?

Rendőrségi jelentések szerint 2007-ben 85 nem japán származású embert tartóztattak le szexuális bűncselekmények miatt, akiknek legnagyobb része kínai állampolgár volt (a többiek is mind ázsiaiak, ami számomra kicsit meglepő). 
És nemcsak az a meglepő, hogy ezen számok között nincs nyugati személy, de az is, hogy eleve ilyen alacsony a szám… Ha belegondoltok, mennyi szexuális szolgáltatást nyújtó intézmény nyújt lehetőséget a szexéhes klienseknek… ha csak arányaiban… ha csak kicsit gondolunk bele, már akkor is nagyon kicsinek tűnik ez a szám. De hisz’ kinek lenne érdekében elszólnia magát ebben az iparágban?


Eufemista (szépítő) kifejezések a japán szexiparban

  • Baishun (売春): Szó szoros értelmében „tavasz eladása”, vagy „fiatalok eladása”. Lényegében a tényleges és illegális prostitúciót hivatott kifejezni. (Japánul a prostituáltat baishufu-nak (売春婦) is nevezik.)
  • Mizu shoubai: (水商売) Szó szerinti fordításban „víz kereskedelem” Japánban a mizu shoubai magába foglalja az egész szórakoztató ipart, akár legális, akár illegális a tevékenység. Így a host és hostess klubokat is ebbe a fogalomba soroljuk. 
  • Fuuzoku (風俗): Szó szoros értelmében „közerkölcsöt” jelent. Ide sorolandó nemcsak a prostitúció, de a szerencsejáték, a táncos klubok. A pontosabb kifejezője: seifūzoku ( 性風俗).



KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:



A cikk folytatásai:

Japán, a toleráns és vad szerető II. - Szexualitás Japánban


Forrásaim:
http://en.wikipedia.org/wiki/Prostitution_in_Japan
http://en.wikipedia.org/wiki/Japanese_post-war_economic_miracle
http://en.wikipedia.org/wiki/Sexuality_in_Japan
http://en.wikipedia.org/wiki/Japanese_post-war_economic_miracle
http://en.wikipedia.org/wiki/Enjo_k%C5%8Dsai
http://en.wikipedia.org/wiki/Kabukich%C5%8D,_Tokyo
http://en.wikipedia.org/wiki/Soapland
Google képkereső
Saját cikkek

Megjegyzések

  1. Meg akartam nézni ezt a cikket "Mit ne tegyél, ha nem elég a pénz amit a férjedtől kapsz..." De nem hoz be semmit. Nálam van a gond?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most már mindnek jónak kell lennie. :D Köszi, hogy szóltál.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan menekülj ki Japánba?

Japán szépségtitkok