Gyermekpornográfia ellen lép fel japán – végre

Június közepe táján szárnyra kelt egy hír Japánból, hogy törvénnyel szabályoznák és büntetnék a gyermekpornográfiát az animében és mangában. Mondanom sem kell erre a hírre, azonnal ugrott a nyugat: CNN, The Telegraph és a Time is azok között a portálok között volt, akik beszámoltak a hírről. (Amin viszont meglepődtem, hogy az interneten semmilyen formában nem található magyarul a témával kapcsolatban semmi! Kivételt néhány szélsőséges oldal jelent csupán, amikre viszont nem szívesen támaszkodom.)

A nemzetközi nyomás meghozta gyümölcsét Japánban. Június 16-án a japán parlament elfogadta a törvényjavaslatot, mely büntetné és betiltaná a gyermekpornográf tartalmak birtoklását! A személyeknél, akik ilyen tartalmakat birtokolnak a büntetés foka elérheti az egy éves börtönbüntetést, vagy az egy millió jenes (~10 000 dolláros, ami forintban ~2,25 millió) pénzbírságot.

Az aktivisták, akik teljes mellszélességgel a törvény megszavazása mellett állnak, azt vallják az ügyben, hogy a gyermekpornográf tartalom az animékben és mangákban súlyos hatással lehet a gyermekekre, azokat veszélyeztetheti is. Habár örülnek a törvénynek, úgy gondolják, ez még csak az első lépés a helyzet javítása érdekében.

Hiszen annak ellenére, hogy 1999-ben betiltották a gyermekpornográf tartalom termelését és forgalmazását, Japán az olyan OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development) állam, aki utolsóként nyilvánította bűncselekménnyé.

2013-ban az amerikai Külügyminisztérium úgy nevezte Japánt, mint „a gyermekpornográfia nemzetközi termelési és kereskedelmi központja”.

2012-ben a rendőrség 1264 gyermekbántalmazási esetről számolt be, melyek szexuális irányultságúak voltak. Ez a szám az előző évhez képest 9,7%-os növekedést jelent! – írják a time.com-on.

Azonban a történetnek az ellenkező oldalról is volt visszhangja. A törvényben olyan anime és manga jeleneteket tiltanának, melyek közvetlenül gyermekeket ábrázolnának. A kiadók ügyvédei azonban azt nyilatkozták, hogy ezek sértenék a szólásszabadságot. Daisuke Okeda, a Japan Animation Creators Association ügyvédje úgy nyilatkozott a CNN riporterének, hogy az új törvény megvédené a gyermekeket a visszaélésektől, de betiltja az animációkat „melyek nem felelnek meg a törvény céljainak” (vagyis azokat melyek gyermekpornográf tartalmakat foglalnak magukban).

Sadakazu Tanigaki, Igazságügyi miniszter elmondta, hogy optimista a törvénnyel kapcsolatban, mely segíthet megváltoztatni a gyermekpornográfia kulturális elfogadásának jelenlegi állását. „Meg kell fékeznünk azt a tendenciát, mely úgy tekint a gyermekekre, mintha azok szexuális tárgyak lennének, és lehetővé teszi számukra, hogy szexuálisan és gazdaságilag kihasználtak legyenek.” – nyilatkozta a Reuters riporterének.

A gyermekpornográfiát tartó japán állampolgároknak összesen egy évük van arra, hogy megszabaduljanak az ilyen tartalmú dolgaiktól mielőtt elkezdenék felelősségre vonni ezeket a beteg embereket.

A lapos mell dilemmája

Mi az? Lapos a melle, nincsen nőies csípője és még alacsony is? – moe-nak mondjuk, de loli-nak gondoljuk?! Fontos megkülönböztetni a kettőt, de nagyon nehéz. Mint minden művészeti ágban, az animék és mangák esetében is könnyű belemagyarázni a dolgokba azt, amihez semmi közük vagy éppen azt eltitkolni benne, amihez nagyon is sok közük van.

Ha például egy anime karakter kicsit sem nőies alkatú – mellé általában még alacsony is – de az alkotásban 17 éves (vagy idősebb), viszont ecchi vagy durvább szexuális tartalmú műben jelenik meg, akkor most az gyermekpornográfia vagy sem? Az alkotó bármit mondhat és a produktumot bármilyennek beállíthatja. Csak a fogyasztóján múlik mit hisz, mit vesz át belőle.

Az embereket ugyanis könnyen félre lehet vezetni, megtéveszteni a gyermeki, cuki, vagy ártatlan ábrázolásokkal. Az olyan állításokkal, melyek a valóságban nem állják meg a helyüket.

Sok, nem egészen éppelméjű barátunk – az most mindegy, hogy japán vagy sem – azt gondolhatja ezeket a loli műveket olvasva/nézve, hogy ez úgy helyes és normális viselkedés, ahogy abban a médiumban szerepel.

Ezért nem mindegy mit adnak ki egyes kiadók a kezük közül, és ezért nem mindegy, eldönteni, hogy ebben az esetben akkor mégis mi a fontosabb:

A szólászabadság megőrzése, vagy a gyermekpornográfia (még ha nem is annak készült) megfékezése és az igazi, és lehetséges gyermeki áldozatok védelme?!

Moe vs lolicon

Mi is a moe?

„Sokan azt gondoljuk, tudjuk mit jelent ez a szó, mert már találkoztunk vele több fórumon, animében és blogokon, de pontos jelentéséhez én inkább utánanéztem a dolognak.

Moe (萌え), olyan kitalált karakterek, akik ’majdnem-szerelem’ és a hozzájuk kapcsolódó dolgok megtestesítői.

A moe szó több értelemben is megállja a helyét. Több forrása is elterjedt a köztudatban. Egyrészt az a szójáték, melyet W. Patrick Galbraith a Tokiói Egyetem professzora „talált fel”, a japán „bimbózó”, „rügyező” szóból, főként növényekre használatos. Azonban ebből keletkezett hasonlóképpen a „kezdő” szó, mely már inkább közelebb áll a moe karakterek valóságához (egyébként a Japánban híres Tamaki Saito nevű pszichológus is a „kezdő” szót látja a moe értelmezésében). Ugyanis ebben az értelemben egy kiskamasz (10-13 évesek) lányra utal a jelző.

Ha még mélyebbre ássuk magunkat, megtudhatjuk, hogy a moe szó a fent említett formában névrokona a japán „égő”, „égni” szóvakkal is, így a moe az a karakter is lehet, mely iránt égő szenvedély fűt minket.

A kezdetek kezdetén több animehős nevében tűnik fel a moe szócska: Hotaru Tomoe, a Sailor Moon-ból (土萌, melyben a ’releváns’ kanji ugyanaz); vagy ott van Moe Sagisawa, az 1993-as Kyoryu Wakusei című animéből.

A tsundere és a moe kapcsolatának kezdetét pedig a Urusei Yatsura animéből ismert Lum Invader testesítette meg először - Ichikawa Koichi (Comiket szervező) szerint.

Persze a jelzőt az „aranyos”, vagy „imádnivaló” értelmében fogadjuk el leggyakrabban. Ez teljesen helyénvaló.

A moe szó valódi eredetét azonban nem lehet pontosan megállapítani!

Habár legtöbb esetben a karaktereket ruházunk fel ezzel a jelzővel, rajongók között a „Moe!” indulatszó is lehet. A moe típusú lányokat pedig „moekko”-nak (萌えっ娘) nevezzük, mely tisztelet kifejezésére szolgál, jelentése: „leánygyermek”.”

Forrás: http://japanfenyei.blogspot.hu/2012/02/moe-kills-anime-or-not.html

Mi is az a lolicon?

A Lolicon ( ロリコン) szót a „Lolita Complex” szóösszetételből alakították ki. Ezt olyan emberekre használjuk, akik a pubertás korú vagy pubertás korúnak kinéző lányokat kedvelik, mint partnert. Az animében és mangában a Lolicon-t inkább úgy ismertük meg, mint a fiatal lányok cukin-szexi ábrázolásának „művészetét” – azonban ezt már „Ero kawaii”-nak is nevezhetnénk, a téma mélységeitől függően.

Nyugaton azonban kicsit máshogy ismerik a történetet. Vladimir Nabikov „Lolita” című műve ismertette meg először a nyugati emberrel a Lolita Complex fogalmát. Ebben a könyvben ugyanis kifejezetten olyan középkorú férfiakra használják a kifejezést, akik szexuális megszállottságot mutatnak a kora tizenéves korú lányok iránt.

A Lolicon rajongók között végzett tanulmányok szerint azonban az esztétikai cukiság, és nem a karakterek vélhető kora vonzza őket ezekben a produktumokban. De a legtöbb ember így is egyszerűen csak a parafíliának tudja be a bizarr vonzódást.

„A parafília a pszichológiában és a szexológiában olyan rendellenes szexuális viselkedés, amelynek lényege valamely tárgyhoz, speciális szokáshoz, illetve serdülőkorúnál fiatalabb emberekhez való vonzódás szexuális örömforrásként.” – forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Paraf%C3%ADlia (Egyébként érdekes megnézni milyen típosai vannak, megdöbbentő.)

Japánban ugyan sokat, és mélyen foglalkoznak a Lolicon témával, tudományos kutatások keretében is, azonban az is mindennaposnak számít, hogy egy átlagos könyvesboltban nyíltan Lolicon témájú vagy ilyen borítóval ellátott kiadványokat lehet kapni.

A kawaii és az ero-kawaii stílus különösen népszerű Japánban, ahol egy nő akkor számít a férfiaknak számára - általában – szexisnek, ha aranyos és nem akkor, ha szexis (nyugati szemmel szexis, de akár saját, általános fogalmaitokat is elővehetitek ennek a szónak az értelmezéséhez). Ezeknek az igényeknek a jegyei pedig tökéletesen tükröződnek a fantáziában, melyekkel az ilyen témájú animéket és mangákat megalkotják.

A fiatalos és aranyos ideálnak pedig mi más felelne meg jobban, mint egy fiatal és aranyos iskolás lány, a fiatal és aranyos egyenruhájában. Így aztán mondhatjuk, hogy ebből eredően, az iskolai egyenruha is fétissé avanzsálódott .

Néhány fogalom, amiről tudnod kell!

Burusera (ブルセラ)

Szintén egy szóösszetétel, a Buruma (ブルマー), angolul bloomers és magyarul a „bundabugyi” (most komolyan?! Legyen inkább sportbugyi, vagy magas derekú bugyi), és a Sera-fuku (セーラー服) azaz, matrózruha szavakból egyesítették.

A burusera-ra külön üzletág is épült Japánban. Az ilyen üzletek ugyanis iskolás lányok használt iskolai egyenruháit, mezzjeit, és bugyijait árusítják. De megdöbbentő dolgokkal is találkozhatunk egy ilyen „boltban”, mint az iskolás lányoktól származó zokni, papíráru, egészségügyi betét, tampon, nyál, vizelet vagy széklet. Az ilyen kis relikviák mellé gyakran tesznek képeket, amin az eredeti tulajdonos látható, amint az adott ruhadarabot viseli… és a többit nem fejtegetem.

Az ügyfelek pedig direkt azért fizetnek, hogy ezeknek a lányoknak a szagát, ízét stb. érezzék az „árun”.

Korábban pedig arra is volt példa, hogy a lányok személyesen, vagy telefonon közvetlenül az ügyfélnek adták el „termékeiket”.

Mikor 2004-ben bevezettek egy törvényt, mely tiltja a kiskorúak (18 év alattiak) személyes tárgyainak ilyen típusú kereskedelmét, néhány riport kelt szárnyra arról, hogy a fiatalkorú lányok nemhogy eladták használt fehérneműiket, de volt példa arra is, hogy megengedték a klienseiknek, hogy közvetlenül a lábuk között szippantsanak (kagaseya 嗅がせ屋) egyet a fehérneműjük illatából.

Habár a burusera üzletekre elsőként már 1999-ben hoztak korlátozó törvényt, önmagában ez az iparág nem minősül gyermekporrnográfiának Japánban, így nem teljesen illegális.

Jelen helyzetben nehéz megmondani mikor és milyen formában számít illegálisnak a burusera, legalábbis, ha a törvényeket nézzük. Az viszont biztos, hogy minden éppelméjű személy sértőnek és visszataszítónak kellene hogy tartsa, és az sem kétséges, hogy a burusera teljes mértékig veszélyezteti a gyermekeket, akár kis- akár középiskolásokról legyen szó.

Telekura (テレクラ)

A kifejezés a "telephone clubs" (テレフォン クラブ terefon kurabu) szavak rövidítéséből jött létre. A telekura gyakorlatilag telefonos szexet, telefonos beszélgetést jelent egy lánnyal. A telefon klub népszerűsége az 1990-es években volt igazán kimagasló, ekkoriban a rendszer úgy működött, hogy a férfiak egy telefonfülkéből hívták kedvenc telefonos kisasszonyaikat. A szolgáltatás díját pedig a belépés előtt kellett megfizetniük, előre. Ezután a telefon csöngött, tehát a lányok hívták a klienseket és nem fordítva. Majd telefonbeszélgetés alakalmával megbeszélhettek randit, melynek a vége általában szexuális jellegű volt.

A mai modern telekura is hasonlóan működik: a tagoknak díjat kell fizetniük olyan telefonszámok után, melyeket az egyes hölgyek tartanak fenn, akik viszont teljesen önszántukból vannak feliratkozva a rendszerre. Azonban azt máig nem igazán tudják kiszűrni, hogy a randi vége ne éppen szexuális jellegű ellenszolgáltatás legyen – ami illegálisnak tekinthető, prostitúció jellegű.

De ugyan a lányok miért mennének bele a randizásba, hiszen azért már nem kapnak fizetést, vagy inkább jutalékot? Mert Enjo Kosai!

Érdekesség: Hasonló alapon működnek ma már mobiltelefonos és internetes szolgáltatások is.

Egy harmadik, nem tervezett fogalommal is ki kell bővítenem a bejegyzést:

Enjo Kosai (援助交际)

Röviden Enko-nak (援交) nevezett jelenség „kompenzált társkeresőt” jelent. Ez az a gyakorlat, amikor általában idősebb férfiak szexuális, vagy egyszerűen csak randevú jellegű szolgáltatásokat, luxus ajándékokkal, pénzzel fizetnek meg átlagos (iskolás) lányoknak, vagy nőknek – akik akár házas asszonyok is lehetnek.

Egyik tévhit, hogy az ellenszolgáltatás a lányok részéről kizárólag szexuális jellegű lehet.

Ám a nőket sem kell félteni, ugyanis fordított helyzetben is működik ilyen szolgáltatás. Az olyan helyzeteket, mikor nők fizetnek, vagy látnak el luxustermékekkel férfiakat, akik cserébe randiznak a klienssel, Gyaku enjo kousai-nak  ( 逆援助交際 ? ) nevezzük.

Az Enjo-Kosai ugyanakkor nagyon vitatott kérdés Japánban, többek között azért, mert elterjedt mint a gyermekpornográfia egyik eszköze, közvetítője.

Habár sok kutatást folytattak már a témában a legtöbb esetben az az eredmény született, hogy a diáklányok körében igenis elterjedt (20% körüli aránnyal) az Enjo Kosai gyakorlata. Azonban a lányok szinte mindegyike kellemetlennek érezte, ha pénzért szexuális szolgáltatásokat kellet nyújtania.

Szervezetek pedig azt is sérelmezik az Enjo Kosai-jal kapcsolatban, hogy az olyan lányok, akik ennek a gyakorlatnak a hatása alatt nőnek fel, kevéssé mutatnak lojalitást a saját családjuk iránt és a hagyományos japán családi rend fenntartása miatt sem különösen aggódnak. Legtöbben attól félnek ugyanis, hogy az Enjo Kosai aláássa a patriarchális társadalmi rendszert Japánban.

Kissé pozitív szemlélet szerint azonban a lányok így egyre inkább önfenntartóak lehetnek, és nem kell partnerüktől, férjüktől függeniük, amely annyira jellemző a XXI. század Japánjában. Hiszen ebben a rendszerető és egységes társadalmi rendszerben a nők jellemét, szerénységük, tiszteletteljességük, önfeláldozásuk és gondoskodásuk mértéke határozzák meg. - Ez utóbbi gondolatokat leginkább feminista szervezetek hangoztatják.

Az Enjo-Kosai rendszere ellen más 1958 óta harcolnak, legalábbis látszólag próbálkoznak a hatóságok. Eddig az egyik legfigyelemreméltóbb kezdeményezés a hodō ( 補導) program. Japán szerte több prefektúrában önkéntes állampolgárok és civil rendőrök próbálnak közel kerülni Enjo Kosai-gyanús fiatalokhoz és bűntetni törvényellenes cselekedeteiket. Ezáltal egy központi rendőrség által fenntartott rendszerbe kerülnek. Illetve diáklányokat is oktatnak, és próbálnak védelmezni az Enjo Kosai-jal szemben, jó tanácsokkal.

Mindebből talán az lehet a tanulság, hogy nem minden arany, ami fénylik. Még a tökéletes és rendezett Japánban sem. Még a tökéletes és fantáziadús animékben, vagy mangákban sem. 
Bár sokszor nehéz rávenni magunkat, hogy higgyünk a szemünknek vagy a fülünknek, de egyszer igenis meg kell tenni azt egy lépést hátra, hogy az egész képet láthassuk egyben, önmagunk előtt. 
Illetve meg kell jegyeznem, hogy nem az animék és mangák piszkálása volt a célom ezzel a cikkel. Nem az, hogy bebizonyítsam, hogy az anime csak pedofíliát szül. Sajnos viszont el kell ismernünk, hogy vannak erre is esetek. ÉS arra kérek mindenkit, hogy a ló túloldalára se essetek át, az elméletek gyártásában!

Források:

http://time.com/2892728/japan-finally-bans-child-pornography/

http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/asia/japan/10908178/Japan-finally-bans-child-pornography.html

http://edition.cnn.com/2014/06/18/world/asia/japan-manga-anime-pornography/index.html?iref=allsearch

http://mindennapi.hu/cikk/vilaghir/gyermekpornografia-nepbetegseg-japanban-/2011-06-07/3854

http://hvg.hu/vilag/20100218_gyermekporno_japan_novekszik

http://en.wikipedia.org/wiki/Burusera

http://en.wikipedia.org/wiki/Terekura

http://en.wikipedia.org/wiki/Enjo_k%C5%8Dsai
https://www.flickr.com/photos/edgyjapan/5960043590/

Extra: http://www.japantimes.co.jp/culture/2014/07/26/books/book-reviews/japans-moe-obsession-purest-form-love-creepy-fetishization-young-girls/#.U9T91-N_uIB