2014-06-02

[JSO] Japán sötét oldala - Az öngyilkosságok PART I.



Sokan mondták már nekem, hogy Japánban nem minden fenékig tejfel... Én ezt nagyon jól tudom. Attól, még hogy nem írtam eddig ilyen dolgokról, nagyon is tudtam. De sajnos azt is tudom, hogy jelenleg a blogom valami hasonlót közvetít az emberek felé, ami viszont szomorú. Ezért indítottam el ezt a sorozatot, amelynek a "Japán sötét oldala" [JSO*] nevet szántam.

*Bocsi, mint marketinges imádom a rövidítéseket... Szóval, aki JSO kulcsszóval keres, azzal is bőven megtalálja az ez alatt futó bejegyzéseket.

Japánnak tehát nyilván van sötét oldala. Most egy igazán sötét és sokszor nyugati szemnek érthetetlen jelenséggel, a kiemelkedően magas öngyilkossági számmal és a mögöttes ok-okozati tényezőkkel próbálom elmagyarázni nektek, és magamnak mi is lehet a helyzet.

Még itt le kell szögeznem, hogy lényegesen több forrásból dolgoztam most, ennél a bejegyzés sorozatnál, mint máskor. Ez egy igen ingoványos terep, igyekszem minden szemszögből és a lehető legérthetőbben elmagyarázni azokat a dolgokat, amikkel a kutatásom alatt találkoztam. 
 Tehát ennek a nyamvadt bekezdésnek az volt a lényege, hogy nem hasraütésszerűen írom ezeket a bejegyzéseket. Amúgy sem szoktam, de ennél a témánál meg akkor sem csinálnám, ha ez lenne a szokásom.

A bejegyzéssorozat a következőképpen alakul:



Na, elég a felesleges pofázásból, jöjjenek a tények.





Japánban kiemelkedően magas az öngyilkosságok aránya. Minden 100 000. emberre jut 26 fő. Évente több mint 30 000 halott. Ami pedig az amerikai éves öngyilkosságok számának kétszerese. (Ehhez képest Magyarországon 2500 fő végez magával évente. Naponta 7 ember. Ez világviszonylatban nézve, 2005-s adatokkal a 6. legmagasabb arányú. Illetve az EU átlagot, ami 17 fő/százezer lakos, is jócskán meghaladja.)


I. Japán rituális öngyilkosságok - az öngyilkosság kulturális háttere Japánban



                 A Seppuku intézménye:


A Seppuku (切腹), a samurai-ok rituális öngyilkossága volt. Afféle felmentés, a szégyentől való megtisztulás jelképe, mely igazi megtiszteltetés lehetett. Aki seppuku-t követ el, dicsőséges halált hal, tartják. A családja nem marad szégyenben bűne miatt. Ezért először a samurai urát, a Daimyou-t kellett megkérni, hogy engedélyezze és bocsásson meg a bűnösnek. Ha az elkövetett bűn túl súlyos volt, megtagadták a samurai-tól a seppuku-t. Így aztán egyszerű kivégzésre ítélték. És nem szabadulhatott meg bűnétől szégyenétől sem... ami a családján csapódott le.
A seppuku ugyanakkor a hűség bizonyításának módja is egyben. Ugyanis ha a samurai urának bizalma megrendült, vagy ahogy fent írtam bűnt követett el a férfi, akkor felajánlhatták neki a seppuku-vel történő halált. A seppuku-t azonban megtagadni nem volt mód.
A seppuku előtt a samurai kiválasztha segítőjét a rituáléra. Segítőnek lenni seppuku során nagy megtiszteltetés volt.
A helyesen végzett seppuku két vágásból áll: Ezt a samurai saját magán végzi. Az első vágás során a samurai az ágyékába döfi a pengét és hirtelen mozdulattal felhúzza a hasfalán. Ha van elég lelki ereje és jelenléte, akkor a második vágásra is sor kerül, ami a hasfal bal oldalánál kezdődően, jobb irányba tart. Miután ezzel végzett a samirai a segítője utolsó kegyeletként levágja a fejét.


Tehát a seppuku hasfelmetszést jelent. Az első ilyen hősi halált halt samurai, 1170-ben Minamoto Tametomo volt.
Ilyen rituális öngyilkossággal vetett véget életének egy mások samurai, Minamoto Yorisama is, aki súlyos háborús vereség, és fia halála okán teljesen összeomlott. Magához hívatta apródját és kérte, hogy fejezze le, így mentve fel a szégyentől, azonban a férfi nem volt képes ezt tenni urával. Ezután Minamoto nyugat felé fordult, tízszer elkántálta az Üdv Amida Buddhának című imádságot, majd megalkotta jisei no ku-ját, azaz búcsúlevelét.
„Mint egy elszáradt fa
Ami nem hozott virágot
Szomorú volt életem
De még szomorúbb napjaim vége
Mert nem hagyok hátra gyünölcsöt.”

A sorok kimondása után felvágta a hasát és holtan a földre borult.

Innentől terjedt el a szokás, hogy a samurai-ok búcsúlevelet, verset is hagytak maguk után, mielőtt eltávoztak.


Az történelem múlásával, azonban már csak ez maradt az egyetlen elfogadható halál a samurai-ok számára. Így több fajtája is elterjedt:

Sokotsu-shi: az egyik ilyen, a sokotsu-shi, azaz bocsánatkérő halál. Ennek oka, ha valaki rossz szót szólt, vagy illetlenséget követett el. Azonban a bűnét megváltani kívánó azonnali ítélettel kellett tegyen saját maga ellen.

Munebara: vagy funshi, azaz sérelem vagy bosszúság miatti öngyilkosság. Ezzel a gyűlöletet és a felháborodást fejezték ki.

Kanshi: ekkor ugyanis a végső meggyőzés eszközeként követtek el öngyilkosságot. Pl.: mester, hogy jó útra térítse tanítványát.

Junshi: melynek lényege, hogy a hűbéres nemes urát követi a halálba. Ez szó szerint azt jelenti, hogy ha a gazdag hűbér úr meghalt, akkor a hűséget kifejezni kívánó hűbéres követte őt a halálba.

Hito-bashi: amely szó szerint „emberi oszlopot” jelent. Amikor a bushi ura házának építésekor, az egyik oszlopnak ásott gödörben seppukut hajtott végre. Így építették rá a házat, abban a hitben, hogy a halott szelleme őrködik a házban lakók felett.

A samurai feleségek is gyakran követtek el öngyilkosságokat, így követték férjüket a halálba. Nekik nem a hasukat kellett felvágni, hanem a nyaki ütőerőket kellett szépen meghasítani. Az öngyilkosság előtt azonban lábaikat mindig gondosan összekötözve kellett hagyni, hogy nehogy illetlen pózban merevedjen meg a testük.

Azonban azokat a családtagokat sem kímélték, akik már kiöregedtek. Ők ugyanis már csak a terhére voltak a családnak, és ínséges időkben – amiből sok volt Japánban is – nem találtak más megoldást, minthogy éhezve hagyják az erdőben meghalni, vagy vízbe fojtsák szeretteiket.


A seppuku olyan hagyománnyá nőtte ki magát Japánban, hogy az 1869-es országgyűlésen is kiálltak mellette a japánok, amit persze az európaiak hüledezve és értetlenül fogadtak. A Genpei-háború (源平合戦 Genpei kassen, Genpei gassen (1180–1185)) után teljesen elfogadott lett a seppuku, másik nevén harakiri. Olyannyira, hogy rendeletekben szabályozták a helyes eljárási módját.








                 Az öngyilkos pilóták – kamikaze:


A kamikaze szó, szó szerint isteni szelet jelent (神風). Eredetileg a Japánt támadó mongol flottát kétszer is elpusztító trópusi ciklonokat nevezték így. A II. Világháborúban azonban az öngyilkos pilóták csoportjait nevezték így. Ők az ellenség hadihajóinak repülve pusztították el azokat. Ez is, mint a seppuku megtiszteltetés volt. Legalábbis igyekeztek ezt az érzetet kelteni a pilótákban – igen sikeresen.
A kamikaze pilóták flottáit, Tokubetsu Kougekitai-nak (特別攻撃隊), röviden Tokkou Tai-nak nevezték.

Mikor 1944-ben jelentősen meggyengült a Japán hadviselés, 16 gépből álló egységet állítottak össze elsőnek. Őket 1944. október 21-én vetettek be.
A különleges alakulatok nevei: Shikishima, Yamato, Asahi és Yamazakura. A neveik egy igazi halál vers (jisei no ku waka) ihlette:

„Shikishima no Yamato-gokoro wo hito towaba, asahi ni niou yamazakura bana by the Japanese classical scholar, Motoori Norinaga.”


Ami ennyit tesz:


„Ha valaki Shikashima, Yamato szelleméről kérdezne  [A Rég Szelleme/Igaz Japán] ez a Yamazakura [Hegyi cseresznyevirág] illatos virága, az Asahi-ban [felkelő nap].”


Egy kevésbé szó szerinti fordításban így hangzik:


Japán Lelke iránt érdeklődött,
Megmondanám,
Ez az ami,
Olyan, mint a vad cseresznyevirágok,
A felkelő nap fényében ragyogva.


A pilótáknak, azonban koránt sem voltak olyan fényes kilátásaik. Bármilyen nemesi cselekedet is a hazáért halni, ettől mégis emberek, ifjak maradtak. A kamikaze pilótáknak azonban összeállították egy kézikönyvet is a félelem leküzdésére és a stresszhelyzetek kezelésére. Ebből részlet:
„Mikor képes lesz rá, hogy megszüntesse minden gondolatát az élettel és halállal kapcsolatban, képes lesz rá, hogy teljesen elrugaszkodjon a földi élettől. Ez pedig lehetővé teszi, hogy teljes figyelmével az ellenség megsemmisítésére koncentráljon, megingathatatlan elszántsággal, közben erősítve a pilótai képességeit.”

Azon felül, hogy ilyen lelkesítőnek nem mondható, de annak szánt olvasmányokat kellett lapozgatniuk még minden nap el kellett viselniük a napi testi fenyítés és kínzás fájdalmait. Ez mind természetesen arra szolgált, hogy lelkileg és testileg is erősek maradjanak a pilóták a levegőben, a bevetés közben. Magyarul, hogy képesek legyenek eldobni életüket, gondolkodás nélkül.
Bármilyen „edzés” és kiképzés is történt a japán kamikaze pilóták körében, még így is megesett, hogy vissza-vissza fordultak egyes pilóták az akcióból. Ezt megtehették a fenti kézikönyv szerint akkor, ha az ellenséget nem tudták megtalálni. Azonban volt olyan pilóta, aki már tízszer is visszarepült a bázisra ennek okán. A pilótát saját csapata lőtte ki, amiért nem volt képes teljesíteni a feladatát.



További érdekességek a kézikönyvvel kapcsolatban, hogy pl. A pilótának tilos volt becsuknia a szemét. Egészen a végéig nyitva kellett tartania, ugyanis azt nem engedhették meg maguknak, hogy véletlenül ne a cél találják el gépükkel. A zuhanás közben a pilóták még egy utolsó adrenalin lökettel elkiáltották magukat „Hissatsu!! (必殺)”, ami kb. Annyit tesz – bár ez a fordításom nagyon rosszra sikerült – „Dögölj meg!!” – ez volt a legmagyarosabb mondat, amit ki tudtam szuszakolni a fordításból.

Kétségtelen, hogy a kamikaze pilóták az egyik legbátrabb emberek voltak a történelemben. Önként zuhantak a halálba. Valószínűleg utolsó gondolataik a családjaik és a haza szeretete körül forgott... És mindvégig nyitva kellett tartaniuk a szemüket. Talán utolsó pillantásuk a hadihajó fedélzetén hősi halált halt tengerészek tekintetével is egybeesett. Talán egymásra néztek és ugyanazt gondolták...
Persze, ez csak egy gondolatmenet, de annyi szent hogy ennek a nagy hősiességnek igazi erős és megingathatatlan történelmi háttere van. A Meiji Restauráció után ugyanis minden tanuló diáknak esküt kellett fogadnia a hazájára és a császár életére. Ezzel felkínálták magukat, életüket és halálukat a Császárságnak.

A kamikaze pilóták a samurai-okhoz hasonlóan, saját halál verset, búcsúlevelet hagytak hátra. Valamint bevetés közben az ún. senninbari-jukat viselték, mely „1000 öltéses övet” jelent. Ezt édesanyjuktól kapták a pilóták.


Úgy tartják sok kamikaze pilóta repült dél-nyugat felé, a Kaimon Hegy felé, azaz másik nevén, Satsuma Fuji felé (a hegy Satsuma tartományban található). Mikor a pilóták még utolsó pillantást vethettek anyaországukra, valószínűleg ezt a hegyet láthatták. Ezért olyan lényeges a szerepe a történetekben.

Kikaishima Szigetén pedig az a szóbeszéd, hogy a pilóták virágokat dobáltak ki a gépeikből, mikor a sziget felett haladtak el, ezzel jelezve, hogy utolsó útjukra mennek.



Japánban tehát meglehetősen erős a kulturális háttere az öngyilkosságoknak, a rituális, felszabadító és tiszteletteljes öngyilkosságoknak. Ezek a rituális öngyilkosságok mind mélyen a japán ember elméjébe temették el magukat. Nehéz olyan mentalitáson változtatni, amely már évszázadok óta az emberek mindennapjainak – régen sokszor megbecsült – részei voltak. A Japán történelem olyan részei, melyek európai szemmel sötétnek és ködösnek tűnhetnek. Érthetetlennek, de a japán emberek számára ez legalább olyan hazafias emlék, mint számunkra Dugovics Titusz halála.

A fentebb kifejtett történelemnek csupán az volt a célja részemről, hogy egy kis történelmi alapozást és könnyebb érthetőséget biztosítson az elkövetkező bejegyzések tartalmához. 



3 megjegyzés:

  1. Na, nekem is elszállt... Megint:
    Nagy fába vágtad a fejszédet! Szerteágazó, bonyolult, kemény téma! Érdekes részletekkel, képekkel, videókkal. Köszi!
    Egyébként úgy rémlik, hogy mi magyarok általában a japánok előtt voltunk ebben a "kétes arányszámos versenyben". Sőt mi voltunk a Top3-ban is talán. Persze kevesebben vagyunk így az összlétszámunk halálozásban is kevesebb. Az is érdekes, hogy mióta vannak erről statisztikák (nem oly rég), folyamatosan növekszenek világszerte a számadatok, a legjelentősebb halálesetek közé előrelépve (vagy csak nagyobb fegyelemmel tesznek eleget az egyes országok az adminisztrációnak, bejelentéseknek). Persze van bőven más ok is megdöbbenni haláleseteken, a napokban is hír volt hogy fényes nappal halálra köveztek egy nőt, ami még manapság sem egyedi eset: http://index.hu/kulfold/2014/05/27/sajat_rokonai_koveztek_halalra_a_terhes_not/ Na ehhez képest szamurájként, kamikazeként vagy akár öngyilkos arab terroristaként is kész mennyország lehetett meghalni, már bocs.
    Az "emberi oszlopokra építkezés" sem semmi - tiszta Kőműves Kelemen! Csak a keleti és nyugati közösséghez viszonyulás különbségével.
    Jó ezekről olvasni, de egy idő után elkezd rázni tőlük a hideg... azért ilyenkor örülök, hogy most élek a 21.században és itt, Európa szívében! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem az elkövetkezendő részek is tetszeni fognak. Az a helyzet, hogy majd az utolsó bejegyzésben írok bővebben azokról, amiket itt leírtál... szóval, majd később. :D

      Tényleg szörnyű... hallani meg olvasni az ilyen cikkek tartalmáról... szégyen az emberiségnek, hogy még vannak ilyen és ehhez hasonló helyek a Földön.

      Nekem mondod... elég rossz ezekről írni... ezért haladok velük olyan lassan. Nyomasztó az egész... és hatalmába kerít ez a nyomasztó hangulat... De lesz még JSO rész, más témában.

      Törlés
    2. "lesz még JSO rész, más témában"
      Kíváncsian - meg persze türelmesen - várom!

      Törlés

The MEMEME! Theory - Harc a 100 millióért

„Az anime ipar betör az otthonainkba! Elragadja szeretteinket, férjeinket! Megmérgezi a hétköznapjainkat! Átveszi az irányítást a rekl...