2014-06-22

Baba néni rémmeséi



Nem tudom közületek hányan láttak már igazi japán horrort (tehát nem ilyen nyugatiasra formált förmedvényt)? Akik már néztek ilyesmit észrevehettek néhány nagyon jellegzetes vonást a filmekben. Ezek azok a különbözőségek, amik miatt, mondjuk úgy tudok hivatkozni egy filmre, hogy az japán stílusú horror - akár Japánban, akár más országban forgatták, vagy éppen a pont a rendezője nem volt japán származású stb. 

A japán nevén, Kosoku Baba is egy ilyen tipikus japán horror. (Angol címén, The crone - azaz A banya. Magyarul nem jelent meg, viszont a interneten megtalálhatjuk magyar felirattal, A gonosz banya címen.)
Mondanom sem kell, egyik cím sem fedi az eredeti jelentését, amely "Gyors/Sebes banyát" jelent.
Na jó, ez is hülyén hangzik...


Tehát alább egy hosszabb bejegyzést olvashattok arról, milyen jellegzetes vonásokkal rendelkezik egy velejéig japán horror;
Hogy miről szól és én hogy értékelem a fent említett Kosoku Baba című filmet;
Illetve, hogy miért nem kedvelik sokan a japán horrort.

Jó szórakozást! :)

Japán horror filmekből ugyan van egy kisebb gyűjteményem DVD formájában, de nagyon sokat – nagyon sok klasszikusat pl.: Onibaba – még nem láttam. Viszont a műfajnak nagy rajongója vagyok.
Nem mondom azt sem, hogy profi vagyok a japán horror műfajának ismeretében, de azért hülye sem vagyok, hogy ne vegyek észre néhány igencsak jellegzetes vonást a filmekben.



A japán horror jellegzetességei:

1.       Légy türelmes! – a film vontatottnak tűnhet egy nyugati ember számára.

2.       Meglepő, de kiszámítható! – az első néhány japán horror nem a nyugati ütemben és módon rémíti a népet, viszont a 3-4. ilyen film megtekintése után már várható és kiszámíthatóak a lépések. (Persze a nyugati horror stílus darabjai is kiszámíthatóak egy idő után – vagy éppen szánalmasan nem azok – de a japán horrorban én például pozitívan élem meg, hiszen tudom hogy történni fog valami, de már alig várom, hogy megtörténjen, nem úgy, mint a nyugati társaiknál.)

3.       Feszült izgalom! – na, ha valaki azért akar japán horrort nézni, hogy majd kiugorjon a székből a félelemtől, hogy akkorákat sikítson a nézése közben, hogy azt hidjék a szomszédok, hogy éppen gyilkosság folyik nálunk, azoknak van egy rossz hírem. A japán horror nem arról híres, hogy majd testrészek fognak hullani az égből is, meg minden pillanatban egy tucat balfácán ver le minden törékeny dolgot a polcokról. A japán horror inkább feszülten figyeltet. Megvárja míg a legjobban figyelsz, hogy majd kiugrik a szemed a helyéről és akkor megadja a kegyelemdöfést. Ez a kellemesen és erősen feszült pillanatokat váltogató jelenség általában jellemző minden japán horrorfilmre.

4.       Nem sejtelmes! – míg sok nyugati horrorfilm esetében a félelem tárgya, nem, vagy csak alig mutatkozik a nézőnek, addig a japán horornál pontosan ellenkezőleg van. Ott nyugodt szívvel és lelkesen készített maszkokkal várják, hogy a nézőket kiugraszthassák a fotelből. Én ezt is nagyon szeretem a japán horrorban, habár sokan éppen emiatt nem tartják félelmetesnek. (Azt is meg kell jegyezni, hogy a japán horrorokban a maszkokba sem fektetnek igazán sok időt, viszont mindegyik igazán félelmetes – a maga módján. Nem sok a számítógépes utómunka, inkább legyen mindig élő és igazi, számomra ezért is olyan izgalmas és nem negatív megítélésű a film – sokak viszont pont ezt neheztelik.)

5.       Szellemekre épít! – a japán hagyomány és szóbeszéd köztudottan több száz yokai-t (szellemet és egyéb természetfeletti szörnyet) hozott létre az idő folyamán. Nem sok olyan japán horrorral találkoztam eddig, amelyek sorozatgyilkosról vagy zombikról, esetleg űrlények támadásáról szólt volna. Inkább maradtak a hagyományosnál: bosszút esküdött asszonyoknál, erőszakos halált halt nőknél, elátkozott helyeknél és személyeknél stb.

6.       Gusztustalan! – ugyan a japán horrorokban nemsok a vér, annál inkább használják az undort alapul. Gondolok itt, szájból előhúzott több méteres hajtömegre, emberi bőr lefejtésére, kicsavarodott testrészekre (és azok élethű hangeffektjeire) stb.

7.       A sötétítés bevált! – Említettem, hogy a japán horror filmekben nem igazán alkalmaznak – vagy csak minimális mennyiségben – számítógépes grafikát. Viszont van egy dolog, amihez mindig ilyen utómunka szükséges. Ez a megfelelő helyen történő sötétítés. Gondoljunk arra, hogy például egy személy árnyékát még erőteljesebben emelik ki, még feketébbé tesznek egy szobasarkot, vagy még félelmetesebbé egy halott fehér arcának árnyalatait.

8.       A fehér az új fekete! – a japán horrorokban, főleg azokban, melyek az országhatárt átlépve, esetleg eljutottak kis hazánkig is, fehér ruhás fekete hajú hölgyekkel találkozhatunk. A fehér ruha jellegzetes és nagyon japán lett ez évek alatt. (Sajnos azt is meg kell említenem, hogy talán túl népszerű is lett és már inkább a klisé szintet feszegeti az emberek fejében.) Azonban, ha szántok rá egy kis időt akkor érdemes megnéznetek például az eredeti Kör első részét (Ringu, Hideo Nakata rendezésében).


9.       Happy End nélkül! – én még nem láttam olyan japán horrort, amelyben a szereplők – úgymond – megmenekültek volna. Ha egyszer valami beindul, akkor minden szereplő meghal és nincs jó vége a történetnek. Következetesség, kedves olvasók! De, hogy őszinte legyek a japán horrorokban amúgy sincs szükség happy end-re. Valahogy nem érezzük azt a film végén, hogy „de jó lett volna, ha...” 

Azthiszem mindent elmondtam... de ha ti még tudtok jellegzetességet, akkor írjátok meg. :)


Tehát itt van nekünk a banya sztori, a Kosoku Baba.

Kosoku Baba
Eredeti cím
高速ばぁば
Eredeti cím (romaji)
Kōsoku Bāba
Alternatív címek
Hight Speed Granny
Megjelenés
2013. július 23.
Rendezte
Írta
Eisuke Naito (screenplay)
Hossza
71 perc.

Ahogy fent is írtam, a Baba szó japánul „öregasszonyt”, „vénasszonyt”, „banyát” jelent. A hiper-szuper gyors, fitt néni nagyon felkavarja a kedélyeket, mikor egy idol-csapat (3 tagú lánybanda) próbálja megfejteni az egyik elhagyatott épület rejtélyét és saját testi épségüket, lelki békéjüket nem kímélve lépnek be az ajtón cuki hangok kíséretében.
Úgy járja a városban, hogy ez a rég elhagyatott épület szellemjárta. Tulajdonképpen erre igen hamar rá is jövünk, ha még nem aludtunk el a képernyő előtt, mert elég lassú a történetvezetés.
Olyanra ne is számítsunk, hogy majd kiugrunk a székünkből ijedtünkben... Olyan lesz inkább, hogy megfeszül bennünk a sz*r is. (Na jó, ez kis túlzás. Viszont van ilyen japán horror... én még nem találtam meg, de életcélom. :D xD )

A fitt mami története lassan rajzolódik ki előttünk, gyakorlatilag az utolsó 20 percben. Addig csak találgatjuk miért van ez, ő ki a fene, meg mi a franc folyik éppen az orrunk előtt?!?!
Nem lövöm le a poént... Habár, nem olyan jó japán horror, hogy ne lehessen elmondani a végkimenetelét a dolgoknak... De azért sem teszem.

Lényeg a lényeg a Kosoku Baba egy középkategóriás* horror, egyszer nézhető. Aki nincs oda a japán stílusú horrorokért az ezt sem fogja szeretni. Aki még nem látott igazi japán horrort, ne ezzel a művel kezdje (hagyományokat nem kímélve, nézze meg az Átok című filmet, ha lehet a japán változatát, teját a Ju-On-t – de egyébként ez egy kivételes darab, melynek az amerikai változata is szó szerint ugyanaz, mint a japán, mivel ugyanaz a rendező, Takashi Shimizu).

*Nálam három kategória van a horrorfilmek terén, japán tekintetben: rossz kategóriás, középkategóriás vagy nézhető kategóriás és jó kategóriás. Nyugati horrorfilmek tekintetében ez a rendszer kibővül a legrosszabb, azaz „Elvesztegettem 2 órát az életemből!!! B*ssza meg, rendező bácsi!!!” és a története miatt rendkívül jó, „Oh... hol az OST-je?!?! Hangulatban akarok maradni!!!” kategóriákkal.


A film három részes sorozat tulajdonképpen. További részei:
Talk to the Dead
Eredeti cím
トーク・トゥ・ザ・デッ
Eredeti cím (romaji)
Tōku Tu Za Deddo
Megjelenés
2013. augusztus 3.
Rendezte
Norio Tsuruta
Írta
Norio Tsuruta (screenplay)
Hossza
84 perc.


És a:

Cult
Eredeti cím
カル
Eredeti cím (romaji)
Karuto
Megjelenés
2013. július 20.



A Kosoku Baba tekintetében még végig izgatott a kérdés, hogy van-e ilyen lény a japán mitológiában, mármint konkrétan létezik-e Kosoku Baba.
Hiába kerestem, Google Úr cserben hagyott. Olyan van, hogy Baba, mármint van olyan lény, mely öregasszony alakot ölt, többféle is.


Amazake-babaa

Amazake-babaa (甘酒婆):
A néphit teremtménye, youkai, melynek története Miyagi és Aomori prefektúrában terjedt el. A történet szerint Éjjelente kopog be az emberek ajtaján, hogy gyermeki hangon Amazake-t (édes, tejes, alkoholmentes ital, 甘酒) kérjen a háziaktól. Viszont ha valaki válaszol neki, az megbetegszik. Távol is tarthatjuk a háztól, mégpedig cédruslevelekkel az ajtónál. Ismert még, mint a bárányhimlő istennője.
Tanulság: éjszaka sose nyiss ajtót gyanús alakoknak, de ha lehetőség adja, senkinek.





Arikura no baba
Arikura-no-baba (蟻鞍の婆):
Egy Gifu prefektúrai legenda őrzi a történetét ennek a természetfeletti erőkkel bíró öregasszonynak. Eszerint egy öregasszony a közeli hegy lenyugvásáért imádkozott, miután az 7 napon keresztül morajlott. Végül az onsen-ek forró vizét hideggé változtatta azzal, hogy egy ló patáját dobta a vízbe.

Mikaribaba (箕借り婆):
Történet egy egyszermű öregasszonyról, Kanto régióból. Eszerint ez a félszemű asszony minden 8. és 12. hónapban, és minden év 2. hónapjának 8. napján meglátogatta a helyieket. Ilyenkor egy kosarat, vagy zaru-t kell egy erős bambuszrúdra szúrni, a ház gerincén, a ház tetején.
Toriyama városkájában meg az a legenda járta, hogy a kapzsi Mikaribaba azért jön, hogy összegyűjtse az elhullajtott rizsszemeket a földről, mivel azonban köztudott, hogy a Mikaribaba szájában tűz van, ha a rizsszemeket megpróbálná bekapni az tűzvészt is okozhatna a faluban. Ennek megelőzésére minden ajtó elé egy-egy adag különleges dango-t, tsujoo dango-t kell helyezni. A dango ugyanis egy olyan édesség, melyet rizsből készítenek. Ezzel a tettel viszont tudatják a banyával, hogy nincs maradék rizs a háznál.
Más helyeken  a Kotoyouka szokás volt érvényben, mely szerint a 12. hónap 8. napján és a 2. hónap 8. napján tilos volt bármilyen munkát végezni. Otthon kellett ülni szépen csendben.
Chiba prefektúrában ez a szokás a 11. hónap 26. napjától volt érvényes abban a tekintetben, hogy innentől 10 napig tilos volt elhagyni a házat, vagy csak különleges esetekben és különösen nem éjszaka. Ezt Mikawari-nak vagy Mikari-nak nevezték. Tilos volt tehát éjszaka elhagyni a házat, tilos volt az erdőbe belépni, tilos volt nagy zajt csapni otthon vagy az utcán, ugyanitt tilos volt lámpát gyújtani, fodrászhoz menni, fodrászkodni, és tilos volt nyilvános fürdőt is használni. Ez mind tabu volt 10 napig.
Hyougo prefektúrában és a mai Naka prefektúrában is élt egy ilyen szokás. Ezek a dolgok abban egyeznek meg egymással, hogy tilos volt a külvilaggal érintkezni. A lényeg a teljes elzárkózásra törekvés és hogy éjjelente senki se járjon el otthonról, mert ilyenkor a Mikaribaba és a Hitotsume-Kozo szörnyek járják a környéket.
Az elnevezés „mikari” a Mikawari szóból (身変わり) származik, jelezve, hogy ilyenkor az idő mértékegysége, jelentése eltér a megszokottól. Ezért kell inkább otthon maradni és nem lófrálni el mindenhová.

Onibaba
Onibaba (鬼婆):
[Röviden!! Hosszabb leírást az Onibaba című film leírásánál fogtok találni. Linket később itt is fellelhetitek.]
Az Onibaba többféle fordításban is megjelenik, „Démoni boszorkány”, „Öreg banya”, „Hegyi boszorkány”, „Adachigahara koboldja”, „Kurozuka”... Ezáltal rengeteg történet kering a néphitben magáról a boszorkányról is.
Megjelenését tekintve egy öregasszony forma szörnyeteg, aszott teste, kócos, csapzott haja, hatalmas szája van. Általában egy konyhakéssel, vagy egy rokka mellett ülve, fonallal a kezében ábrázolják.
Az Onibaba azonban eszes lény. A biztonság érdekében elrejti démoni alakját az emberi szemek elől, így teremtve biztonságérzetet az áldozatában.
A legenda alapjául szolgáló öregasszony állítólag egy barlangban vagy kis házban élt, Adachi -ga-hara ( 安達が) nevű helyen és a Kurozuka (黒冢) nevű hely közelében vesztette életét. Egy kis Adachigahara-i múzeumban tartják állítólag a konyhakését és egy korddérját, melyekkel az áldozatait kínozta.
[...]

Sunakake-babaa (砂掛けババア):
A történet eredete Nara prefektúrában keresendő. A folklór szerint, a bambuszerdőben járva talál ránk a Sunakake-babaa. Ha egy kis homok esik a fejünkre semmiképpen se nézzünk fel, csak szaladjunk. A legenda szerint ugyanis amint felnézünk, hogy honnan jöhetett a homok, már nem is marad utánunk semmi.

Hikeshibaba (火消婆):
A szelek öreg boszorkánya. Úgy tartják, hogy mikor minden lámpás és fényforrás kialszik egyik pillanatról a másikra, az az ő munkája.



Források:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

The MEMEME! Theory - Harc a 100 millióért

„Az anime ipar betör az otthonainkba! Elragadja szeretteinket, férjeinket! Megmérgezi a hétköznapjainkat! Átveszi az irányítást a rekl...