[JF's Stuff] Írói válság

Sziasztok!

Már régen írtam ilyen blogos bejegyzést, habár már régen írtam akármilyen - érdemleges! - bejegyzést is. Ennek egyik oka, hogy nem tudtam miről is írjak. Másik pedig egy hogy, írói válságban vagyok - akármilyen bizarrul is hangzik ez egy mezei blogger szájából. 

Ha tudnátok hány bejegyzésnek álltam neki az elmúlt hónapokban... Egy kezemen meg sem tudom számolni. Egyszerűen nekiültem ahogy eddig mindig: egy cikk vagy bejegyzés meghozta hozzá a kedvem, aztán forrásokat gyűjtöttem, átolvastam mindent amit lehetett, elkezdtem a bejegyzést... már ha eddig egyáltalán eljutottam... 
Elég sok olyan téma van, amiről csak tervezgettem hogy írok, megvannak a források és van olyan is, ami már félig meg is van írva, viszont folytatni képtelen vagyok.

Elkezdek írni és nem tetszik amit írok... Azt hiszem nagyon stresszes vagyok. Most magánéleti dolgokba nem megyek bele, de elég válságos időszakot élek meg. 


Szóval a fent említett okok miatt sem sikerült haladnom azokkal a bejegyzésekkel, amiket kértetek tőlem - e-mailben. Ezért már sokszor elnézést kértem, de még egyszer megteszem. 

Szóval (bekezdés no. 2), most így állnak a dolgok, hogy nem megy az írás... Egyszerűen felidegesítem rajta magam, milyen hülye vagyok... 

Pl.: A Kuragehime-s bejegyzés is így végezte:

Erről az animéről akkor is írni fogok, ha agyvérzést is kapok a végére


Akik már évek óta folyamatosan blogolnak, és tényleg aktívok... hát minden elismerésem, és tudjátok rengeteg munka van egy olyan bejegyzésben, mint pl. a Maid Café-s vagy a Tömegközlekedési etikettes bejegyzésem. Szóval minden tiszteletem azoknak, akik tanulás meg munka mellett tudnak blogot vezetni és igényes munkát kiadni a kezük közül... (Mert most nem azokról a bloggerekről beszélek, akik képeket posztolgatnak, meg a magánéletről osztanak meg részleteket... stb.)

Na, de visszatérve a Japán Fényeire, az a nagy helyzet, hogy most - még - egy kis türelmet kérek tőletek. Terveztem én már nyereményjátékot is, de abból sem lett semmi... Csak tervezgettem, de egy nagy rakás semmit kaptatok, úgyhogy elnézést és bocsánat mindenkitől! 

(Tervezett bejegyzések egy része:)



Megjegyzések

  1. Kis túlzással nem is lehet olyan bloggal találkozni, ahol ne lenne szó írói válságról! Én a fórumozós írói válságom miatt kezdtem el blogolni és már fél év alatt is több kisebb-nagyobb írói válság-félébe beleszaladtam a saját blogomon. :)

    - A magánéleted problémáinak rendezéséhez sok sikert kívánok! Egyébként én azokat a bloggereket sem becsülöm le, akik magánéletről blogolnak (és nem azért mert nálam is van ilyesmi), a rövid posztos blogok közt is találtam már bőven érdekeseket. Viszont tapasztalatból tudom én is, hogy egy-egy hosszabb, jobban kifejtett és körüljárt posztban mennyire sok munka van. A "változatosság gyönyörködtet"-alapon ezért próbálgattam a blogomon már többféle formai és tartalmi posztot - hátha lassabban égek ki, unok rá.Ugyanezért (is) nézegetem mások blogjait - merítek tőlük is ötleteket és erőt is, akár a problémáikból is, ha írnak róla. Mint most te is. Ezzel együtt bennem már így is többször felmerült az abbahagyás - pedig még csak pár hónapja blogolok.Én pl. nem szeretnék kényszert az írásra és nem akarok bocsánatot kérni az olvasóktól azért mert nem írok... Úgy szeretném csinálni, hogy szeretem.

    Alakuljon bárhogy is a blogolós jövőd, kívánom, hogy legyen erőd "jól kezelni"!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nekem is voltak már kisebbek, de ennyire nagyon káosz még sosem... Nem nagyon ismerem a munkásságod - legalábbis nem olyan régóta, hogy teljesen meg tudjam ítélni, de teljesen korrekt amit leteszel az asztalra, nagyon sok ember olvas és sok embernek tetszik amit írsz.
      Jó, jó, akkor félreértés ne essék - én is írtam személyes blogot, jó pár évvel ezelőtt, de azért ne mondd, hogy abban hasonló volumenű energiák vannak fektetve, mert nem hiszem el. :D Olvastam már olyan blogot, amit egy rákos beteg lány írt, azóta elhunyt - Isten nyugosztalja - arra a blogra azt mondom, hogy társadalmi értékei vannak, de egy "középiskolás életem napjai" szintű blog nem összehasonlítható egy művészeti bloggal - ahol festmények vagy képek vannak, vagy versek akár - vagy más milyen tényleges társadalmi értéket hordozó bloggal. Persze ízlés válogatja a blogokat, meg a vlogokat is.

      Igen eddig én is úgy voltam, hogy akkor írok amikor akarok és arról amiről kedvem tartja - se nem kapok fizetést, se semmilyen anyagi juttatást ezért. Viszont eljutottam arra a szintre, hogy már felelősséget érzek ezért a blogért és az olvasókért is. Több száz bejegyzés, 3 év munkája, Facebook oldal is... Minden egyedül rám marad. Néha nehéz, de már lehet bejegyzéseket időzíteni a FB oldalakon és bár nem tűnik nagy dolognak, nagyon sokat jelent.

      Köszönöm szépen a bátorító szavakat, hasonlókat kívánok neked is, mert hidd el nagyon jó amit csinálsz. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan menekülj ki Japánba?

Japán szépségtitkok