2013-08-19

A japán folklór szörnyeinek anatómiája



Shingeru Mizuki egyszer csak gondolt egyet és elkészített egy olyan kötetet, amelyben a japán néphit rémséges szörnyeinek anatómiáját ismerhetjük meg (természetesen ez is csak a fantázia műve, ahogy maguk a szörnyek). A kötet címe: Youkai Daizuki.
A kötet 85 (!) rémséget tartalmaz anatómiai bemutatóval együtt, ezeket a teremtményeket azonban Mizuki ’GeGeGe no Kitaro’ című mangasorozatából is ismerhetjük.







Az első ilyen szörnyeteg a Kuro Kamikiri (fekete hajvágó): A Fekete Hajvágó névre hallgató jetire hasonlító rettenet, bármilyen hihetetlen, de fekete hajat vág. Mikor egy nő éjnek évadján a sötét utcákat rója, akkor Kuro Kamikiri megjelenik egy levágja a nő haját. Csendes lopakodással közelíti meg kiszemeltjét.
Anatómiájának legfőbb jellemzői a tekervényes gombolyagszerű agyfonat, a borotvaéles karmok, a feltekert hosszú nyelv éles kis szőrtüskékkel fedve, egy zacskószerű szerv amely altatóport tartalmaz, amellyel mély álomba sodorhatja áldozatát. Ezeken felül még az emésztőrendszerében is érdekességekkel találkozhatunk, ahol a haj emésztéséhez szükséges emésztőnedvek találhatóak, illetve az ujjszerű nyúlványok a belek falain, melyek szintén a haj emésztésében segédkeznek.
Őszintén szólva elég gusztustalan egy szörny.



A Makura-Gaeshi (párna mozgató) szörny egy léleklopó csínytevő szörny, akit a felnőttek nem látnak, csak a gyerekek.  A csínytevő manószerű lény éjjelente lopja egy gyermekek lelkét. Csak a mozgó párnáról ismerik fel hollétét.
Anatómiai jellemzői közé tartozik az a szerv, ahol a lopott lelkeket tartja és egy másik, ahol a lelkeket energiává alakítja és áramoltatja a testben. Egy zacskószerű szerv, ahol a mágikus altatóport tartja, amelytől könnyű álomba szenderül az ember. Ezeken kívül két aggyal is rendelkezik, az egyik a csíny megtervezésére a másik a szivárványszerű, saját szeméből áramló fény létrehozására született. Ez utóbbinak részletes hogyan és mikéntjét nem részletezik.



A Doro-ta-bo (sáros rozsföldi szörny), amely sáros és rizsföldének rémisztgeti a dolgozókat. A legenda úgy tartja, hogy egykor mezőgazdász volt, de halála után lusta fia eladta a drága rizsföldjét. Éjjelente félelmetes hangját hallani a sötétben: „Add vissza a rizsmezőmet!”.
Anatómiai jellemzői, hogy alsóteste kocsonyás kinézetű, amely a sáros földdel egyesíti őt, ahonnan a táplálékot szívja fel. A különleges tüdőszerkezet, amellyel a halála utáni lélegzést is gond nélkül megoldja. Illetve még egy másik szerve is különleges, mellyel a neheztelés érzését alakítja energiává, így az melegíti a testét és egyre csak élteti. És a leggusztustalanabb, egy bőrrel fedett szemgolyó, mely csak akkor tűnik ki a bőre alól, ha szemtől szemben találkozik a rizsföld tulajdonosával, amikor is különös fényt bocsát ki.



A Hyousube egy vízi szörny, a Kappa rokonaként ismert („a japán folklór tavakban, folyókban élő vízi szörnyei, amelyek lerántják és kibelezik a gyerekeket.” - wikipédia). Kyushu környékéről való és folyambeli barlangokban él, esténként rizsföldeket keres, növényekkel táplálkozik. Különleges szervének köszönhetően azonnal észleli ha emberi lény van a közelében, ezen felül éles karmairól, gumiszerű bőréről ismert. Nem beszélve két kicsi gyomráról, egyik a rizsszemeket, a másik a halat dolgozza fel. A nagy zacskószerű szerv pedig a többletélelmiszer tárolására alkalmas. Másik két zacskószerve a sürgősségi használatra alkalmas levegőt készült tárolni, ha nem jutna fel időben a levegőre a Hyousube. A csavaros csontok pedig baktériumokat termelnek, melyekkel a gyanútlan emberformát hinti meg, ha veszélybe kerülne.



A Yanagi-baba (fűz boszorkány) az ezer éves fák szelleme. Küllemre zöld hajjal és kéregszerű bőrrel áldották meg, így nagyon hasonlít az egykori fűzfákra, melyeknek élettelen törzsében él. A gyomra közvetlenül szállít táplálékot a gyökerekhez. A zacskószerve fa nedvének tárolására alkalmas. Viszonylag ártalmatlan lény, azonban nem ritka hogy a folklór szerint járókelőket zaklat: az orrán keresztül ködös levegőt fúj és fanedvet köpköd.



A Mannan-dake (10 000 éves bambusz) egy bambusz szerű teremtmény, mely az elkóborolt, eltévedt utazók lelkét eszi meg. Anatómiájához tartozik a levegőgyártó csőrendszere, mellyel olyan levegőt juttat a gyanútlan vándor tüdejébe, amitől elfelejti a járt utat és hamar eltéved. Az éles ujjaikkal pedig az áldozat lelkét szívják ki és a testben látható zacskószerű szervben tárolják.



A Fukuro-sage egyfajta tanuki, Nagano prefektúrában terjedt el, ahol a néphit szerint sake palackká változik és legurul a lejtőn. A gyanútlan áldozat követi a guruló palackot és veszélybe is kerülhet ha sziklának ütközik vagy egy árokba  esik.
A Fukuro-sage ismertetőjegye, hogy nagy burgonyalevél, vagy páfránylevél van a fején és egy emberi bőrből készült táskát cipel magával. A táskában pedig egy üvegnyi mérgező sake van. Anatómiai jellemzői, hogy a gyomra az ételt mérgező sake-vé alakítja: egyik szervében a nyers mérget, másikkal  a keverést végzi és még egy amelyben a szagos vizelete van. A Fukuro-sage vizeletével képes kisebb állatokat, rovarokat elkábítani és embereket megzavarni.



A Kasha egy pokolból érkezett hírnök, egy tüzes szörnyeteg, mely forgószelet okoz temetéseken. Anatómiai jellemzői közé tartozik a hatalmas tüdeje, mellyel a forgószelet generálja, annyi erővel, hogy a koporsó tetejét is leszakítja. A közeli vagy távoli temetkezés helyszínét az érzékeny orrával szagolja ki, nyelvével észleli a szél irányát, és a zacskószerű szervében pedig jeget tart melyet egyenesen a pokolból hozott. Eső létrehozásához pedig ezeket a jeges darabokat köpi ki.



A Bisha-ga-tsuku, egy léleklopó szörny, mellyel Japán északi részén találkoztak. A szörny állandó hőmérséklete -150°C és egy ködfüggöny mögé bújva, alig észrevehető. Azonban jellegzetes latyakos hanggal közlekedik („bisha-bisha”) így könnyebben felismerhető. Anatómiája szerint a csápjai az emberi lélek bekebelezésére és a hideg levegő felvételére egyaránt alkalmasak. A testében található zacskóban tartja az emberi szív adta hangot. Az agy maga pedig félelmet okozó fullasztó érzést kelt az emberben, így gyengítve le azt.



Utolsó japán folklór szörnyünk a Kijimunaa, mely egy erdei játékos manószerű lény, mely az okinawai banyan fák tetején él. Anatómiájának egyik jellegzetessége, a szemgolyóját körülvevő pici golyócskák, melyek a szemnek teljes forgási szabadságot biztosítanak. Erős fogai a rákok és halszemek megcsócsálására tökéletesen alkalmasak (mely utóbbi egyben a kedvenc rágcsálnivalója is). A Kijimunaa külsejét borító szőrnek tűnő rengeteg igazából faszálakból van. Az egyetlen dolog amitől fél és gyűlöl, az a polip.

Egyéb lények:





Forrás:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

The MEMEME! Theory - Harc a 100 millióért

„Az anime ipar betör az otthonainkba! Elragadja szeretteinket, férjeinket! Megmérgezi a hétköznapjainkat! Átveszi az irányítást a rekl...