Setsubun – A japán tavaszi megtisztulás



Japánban néhány napja kezdődött el a tavaszvárás, és mint minden évben, most is a Setsubun fesztivállal (節分) avagy másik nevén a „Bab Dobó Fesztivállal” ünnepelték.



Az ünnepet minden év február 3-án szervezik, hogy köszöntsék a tavaszt, ezért Harumatsuri-nek is nevezik. 
A fesztivál megtartása nagyban függ a Holdújév naptár azévi időpontjaitól, így ez az ünnep egyben olyasmi, mint egy szilveszter. A matsuri során különleges megtisztulási szertartás megy végbe, mellyel a gonoszt űzik el, elhajtják a betegségeket és a rossz szellemeket a következő évre előre. Ezt a szertartást mamemaki-nak (豆撒き) nevezik.
A Setsubun egyébként a Tsuina-ból () kialakult ünnep, melyet a kínaiaktól vettek át a nyolcadik században.


Mamemaki
 
A Mamemaki szertartás a Muromachi időszakban terjedt el, 1336–1573. között.
A szertartást a háztartás toshiotoko-ja (年男), a „bab szórója” végzi, azaz olyan férfi, aki az adott évnek megfelelő állati évben született, a kínai állatöv szerint, vagy ha ilyen nincs, a háztartás feje.
A szertartás abból áll, hogy a pörkölt szójababot, az ún. szerencsebabot (福豆 fuku mame) kiszórják az ajtón, vagy egy családtag, aki Oni-ban (démon, vagy ogre arcú maszkban) az kiáltja, hogy „Ki a gonoszt! Be a szerencsét!” (鬼は外!福は内! Oni wa soto! Fuku wa uchi!) és becsapja az ajtót.

Habár még ma is hagyomány ezt a szertartást végezni a japán otthonokban, egyre többen mennek inkább közeli szentélyekhez, avgy templomokhoz, hogy ott részesei legyenek a fesztiválnak.
A bab szertartásról úgy gondolják, hogy megtisztítja őket a gonosz szellemektől, melyek a rossz szerencsét és a betegségeket hozznák el. Ezek után, végső csapást mérve a szerencsétlenségekre, pörkölt szójababot esznek.

Habár ezek a tartalmak sokban hasonlítanak a nyugatiak által használt, esküvőn a párra dobált rizs tisztító „szertartására”, mégis egy hazai szokásra is emlékeztetnek. Gondolok itt a busójárásra, illetve a szilveszterkor szerencsét hozó lencsére.



A szertartás más formái

Más-más helyeken más-más formában terjedt el a tavaszváró, szelleműző ünnep szertartása, így van olyan szentély, ahol ezüstözött, vagy aranyozott fóliába csavart pörkölt babot, kis borítékba rejtett pénzt (csak aprópénzre, jelképes összegre kell gondolni), cukorkát, vagy más ajándékokat dobálnak az embereknek a szentély papjai és meghívott vendégei. A lényeg minél több szentelt babot, ajándékot elkapni.
Itt résen kell lenni, mert elkapkodják a fejünk fölül a szerencsét, szó szerint.

Néhány templomnál viszont igazi szumó birkózások folynak, melyekre tömegek kíváncsiak, és még a TV-ben is szerepelnek.
Ilyen helyeken mondani sem kell nagyon nagy a tömeg.



Kansai régióban viszont ’makizushi’-t (巻き寿司, az itthon is ismert maki suhsit, tekert sushit) esznek, melyet ekkor ’eho-maki’-nak hívnak (恵方巻), ami körülbelül annyit jelent, hogy „szerencsét hozó tekercs”.
Az eho-maki esetében az sem mindegy, milyen töltelékkel töltik meg a sushikat. A másik nevém ’futo-maki’-kat Senstubun éjszakáján eszik, és a jó szerencse Hét Istensége nevében, hét töltelékkel töltik, ezt ’ Shichifukujin-nak’ (七福神) hívják, ahogy együttesen a hét istenséget is.


A hét töltelék: párolt shiitake gomba; kanpyo (szárított tök); uborka; hengerelt omlett; angolna; sakura denbu (édes rózsaszín halpehely, halpor); fűszerezett-szárított koyadofu. Ezek az összetevők hozzák el a jószerencsét, az egészséget, a boldogságot, és a jólétet.




A hét Szerencse Istenség:
  1.         Hotei: a bőség és jó egészség istene
  2.         Juroujin: az élettartam istene
  3.         Fukurokuju: a boldogság, jólét és hosszú élettartam istene
  4.         Bishamonten: a harcosok istene
  5.         Benzaiten: a tudás, művészet és szépség istene, de különösen a zenéjé
  6.         Daikokuten: a gazdagság, a kereskedelem és a mesterségek istene
  7.         Ebisu: a halászok és kereskedők istene, aki gyakran látható durbinccsal a kezében ábrázolva.

 
Manapság egyre gyakrabban kaphatóak ezek a futo-makik boltokban is, így az elkészítéseikkel sem kell foglalkozni, habár ez Kanto területen terjedtek el főként.

Néhány család olyan szokásokat is használ, melyek részeként szardínia fejeket és magyal leveleket akasztanak ki az ajtójuk elé, így megakadályozva, hogy a gonosz szellemek bejöjjenek.

Az italról se feledkezzünk meg a nagy evésben. Ilyenkor szokás ugyanis gyömbér-szakét inni (生姜酒 shōgazake).


Történelmi háttér és hagyományok

A hagyományok szerint az évnek ebben a szakaszában a szellemvilág közel kerül a fizikai világunkhoz, ezért van szükség a mamemaki szertartásának elvégzésére. Így a vándor lelkek tovább folytathatják útjukat, és nem kerülnek közel az emberek otthonaihoz.
Ilyenkor még az olyan tárgyakat is szokás a lakásba cipelni, melyeknek amúgy kint lenne a helyük, nehogy a szellemek károsítsák őket.

A Setsubun-t egyes területeken nem rendes időszaknak tekintik, azaz a szerepek felcserélődhetnek. Ilyenkor volt szokás a fiatal lányoknak idős asszonyok módjára hordani a hajukat és fordítva, esetleg egymás ruháját is magukra öltötték. Ezt a szokást a geisha körökben gyakorolhatják még ma is, az ügyfelek szórakoztatására.


Területi eltérések

Habár ma már úgy tűnhet, hogy egész Japánban szokás futo-makit enni Setsubun alatt, egykor ez csak a Kansai régióra volt jellemző, csak gondos marketingfogásnak hála terjedt el az ország több pontján is.

Tohoku régióban pedig a családfő imádság közben is a kezében tartja a megszentelt pörkölt babot, majd a gondos imádságot követően dobja ki az ajtón, ahogy fent is leírtam.

Manapság egyre elterjedtebb szójabab helyett földimogyorót dobni és enni, akár még a fűszeres tésztával bevont mogyoró is alkalmas lehet erre a szertartásra.



Források:

Képek forrásai:
google képkereső

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan menekülj ki Japánba?

Japán szépségtitkok